Weboldalunkon sütiket („cookies”) használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek!

Megértettem Tudj meg többet


BÉTA

×
MH

Bejelentkezés MH ID szolgáltatáson keresztül!


MH ID regisztráció

Figyelem

Az MH ID szolgáltatás jelenleg belső tesztelés alatt van.
A felhasználók tervezetten 2019 első negyedévétől vehetik igénybe.
Jegyezz meg!


A Hunyadiak kora

A Hunyadi János kibővített címere 1453-ból.
Hunyadi Jánost hadvezéri tevékenysége és az azt megkoronázó nándorfehérvári győzelme a legnagyobb magyar katonahősök közé emelte. Egész életét a nyomasztó túlerő elleni állandó harc töltötte ki, jóformán minden napja a halál árnyékában telt. Emésztő felelősséggel állt azokon a posztokon, melyre a sors állította, és mindent megtett azért, hogy népe fennmaradjon. Számos hadjáratot vezetett, és számtalan összecsapásban vett részt. Született hadvezér és harcos volt. Hadait jól szervezte, okosan vezette és nem rettent vissza az öldöklő kézitusától. Nem csoda, hogy már életében legendává vált, ami a mai napig él.

Az oszmán terjeszkedés gyorsan hadszíntérré változtatta az ország déli határait. A túlerő védekező harcot kényszerített az országra, ritka kivételt jelentettek Hunyadi János sikeres támadó hadjáratai, melyek ideig-óráig hátráltatták a török előre nyomulást. A védelmet a mozgó haderőn kívül egy Zsigmond király által kiépített, két övből álló, mélységben is tagozott végvárrendszer biztosította, mely Szörénytől Klisszáig húzódott. Legerősebb pontja Nándorfehérvár volt, melynek birtoklása döntő stratégiai jelentőséggel bírt.
Ennek a határvidéknek a legjelentősebb magyar hadvezére Hunyadi János (1395?-1456) volt, aki számtalan összecsapásban próbálta elhárítani a török fenyegetést. Az oszmán katonai erőt és fölényt jól mutatja, hogy Hunyadi mindkét olyan nagy nyílt ütközetét elveszítette – Várnánál (1444) és Rigómezőnél (1448) – melyben a szultáni sereggel állt szemben. Ugyanakkor a jól megválasztott időpontban vezetett agresszív támadó hadműveletei, megtorló akciói a korabeli Európa egyik legismertebb és legelismertebb hadvezérévé emelték.

Hunyadi János ábrázolása a Thuróczy-krónikából.
Hunyadi Jánosról sajnálatos módon egyetlen hiteles ábrázolás sem maradt fenn és személyes használati tárgya vagy fegyvere sem őrződött meg. Hunyadi megjelenéséről csak a Thuróczy-krónika tesz említést, és csak meglehetős általánosságokat ír: „A gróf úr közepes termetű volt, erős nyakú, hullámos gesztenyeszín hajú, nagy szemű, barátságos tekintetű, piros arcú, egyéb tagjaiban olyan arányos és olyan szép felépítésű, hogy ezer ember közül is meg lehetett ismerni fejedelmi személyét” . A korban legközelebb álló ábrázolás a Thuróczy-krónika 1488 március 20.-i, első, brünni kiadásában található. A fametszet nyilvánvalóan nem lehet hiteles, hiszen a metsző nem találkozhatott a hadvezérrel, a megjelenítésben csak a szövegre és saját fegyverzet ismeretére támaszkodhatott.

A törökök elleni harc akkor érkezett új szakaszához, amikor „Hódító” Mehmed szultán (1451-1581) 1453-ban nagyszerű tüzérsége segítségével bevette Konstantinápolyt és azt Isztambul néven birodalma fővárosává tette.
A sikeren felbuzdult fiatal szultán három évvel később Nándorfehérvárnak vitte félelmetes ostromtüzérségét és hadait. Hunyadi János a körbezárt Nándorfehérvár vízi blokádját a naszádosok segítéségével feltörve erősítést vitt a várba, majd az elkeseredett harcokban, a várból kitörve, a rettegett török tüzérség telepét elfoglalva saját táborában mért döntő vereséget Mehmedre. Akkor ez valóban világraszóló győzelem volt, mely az erőviszonyokat tekintve csodaszámba ment és a kortársak annak is tekintették.

Udvari szpáhi teljes vértezetben.
A közhiedelemmel eltérően az oszmán-török hadsereg rendelkezett nehézlovassággal, de a harcászatukat nem  nem ennek a fegyvernemnek az ütőerejére építették.

Hunyadi Mátyás (1458-1490) méltó volt őseihez, katonakirály és harcos volt, a szélrózsa minden irányában hadakozott, élete nagy részét a harcmezőn töltötte, nagyszerű zsoldosseregét vezetve. Háborúit a – török hadjáratok kivételével – dinasztikus érdekből vívta, ezek nem élet-halál harcok voltak, céljuk Mátyás politikai súlyának növelése volt az európai nagypolitikában. A trónra kerülő Mátyástól a törökverő Hunyadi fiaként mindenki az oszmánok visszaszorítását várta, azonban a magyar király tisztában volt az erőviszonyokkal és okult az apja sikereiből és kudarcaiból. A kiváló stratéga Mátyás tökéletesen látta, hogy a totális túlerő ellen kizárólag a defenzív hadviselés lehet sikeres és csak egy szilárd végvárrendszerre támaszkodva lehet megóvni Magyarországot. Az agresszív cseh és osztrák háborúi már a birodalomépítést szolgálták. A cseh háború 1468-ban kezdődött, a váltakozó sikerű konfliktust csak 1476-ban sikerült győzelemmel lezárni. A cseh királlyá is választott Mátyás figyelme most már Ausztria felé fordult. A hosszú és költséges hadjáratot Bécs és Bécsújhely 1487-es meghódítása zárta le. Az országot kimerítő és végül sem anyagi, sem erkölcsi hasznot nem hozó nyugati háborúk indítékára két magyarázat van. Az egyik, Mátyás stratégiai elképzelése egy vérrel és vassal összekovácsolt birodalomról, melynek egyesített erejét majd a török ellen fordíthatja. A másik, hogy „alacsony” származását akarta hiúságból egyenjogúsítani az őt lenéző régi dinasztiák képviselőivel. Az igazi ok valószínűleg a két indíték és a személyes ambíciók keveréke, mindenesetre a Magyar Királyság ismételt katonai nagyhatalommá válását és sikereit jobbára királya páratlan államférfiúi és hadvezéri tehetségének köszönhette.

Mátyás király szobra a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán 1486-ból.
A források szerint közepes termetű, széles vállú, szőke hajú, megnyerő külsejű férfi volt. Ifjú korában katonái közt érezte magát legjobban, szívélyes és közvetlen volt embereivel. Ennek az lehet a magyarázata, hogy családja hagyományait követve valószínűleg mindennél nagyobbra becsülte a vitézi erényeket, maga is jó lovas, vívó, a hadimesterségeket elméletben és gyakorlatban ismerő parancsnok volt. A vakmerőségig bátor volt, többször kockáztatta életét a harcmezőn, sebesüléseket is szerzett, az életveszélyes lovagi viadalok sem maradtak ki életéből. Annak ellenére, hogy elsősorban katonának nevelték, műveltsége szerteágazó és elmélyült volt, olvasásszeretete legendássá vált.

Mátyás korabeli főúr ábrázolása a kassai Szent Erzsébet katedrális főoltáráról
(1474-77 között)

Mátyás király zsoldosseregének egyik jellegzetes katonája a lovas számszeríjász.
Mátyás zsoldosai igazi professzionális katonák voltak, a háborúból éltek a háborúnak, mindent tudtak a harc fortélyairól. Számuk az 1460-as évek második felétől gyorsan gyarapodott, kezdetben 6-8000 fő szolgált, a nyolcvanas évekre ez már felment 15-20 000-re is! Közvetlen parancsnokuk a cseh Frantisek Hag lett, egy tapasztalt veterán, aki sok győzelmet szerzett urának. A körülötte szerveződő állandó zsoldos kompánia alkotta Mátyás idegen zsoldos seregének magját, melyet a nagy hadjáratok idejére többszörösére duzzasztottak. Ezek a katonák többnyire nehéz- és könnyűgyalogosként, szekérvárak és pajzsfalak védelméből, vagyis huszita módon harcoltak, állóképességük és fegyelmezettségük sok ütközet sorsát döntötte el.

Tetszik az oldal? Mondd el másoknak is!

KAPCSOLAT

Maradt még kérdésed? Vagy csak megosztanád velünk gondolataidat, ötleteidet? Keress minket!




További elérhetőségek és ügyfélfogadás

A jelenlegi tartózkodási helyed alapján jelenítettük meg a hozzád legközelebbi Toborzó Irodánkat, de a címre kattintva válogathatsz a többi közül is.

Írj üzenetet a kiválasztott Toborzó Irodánknak, ahonnan kollégáink
3 munkanapon belül felveszik veled a kapcsolatot!