Weboldalunkon sütiket („cookies”) használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek!

Megértettem Tudj meg többet


Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozás gombra való kattintással egyetértek a Magyar Honvédség Hírlevélszolgáltatással kapcsolatos adatkezelési tájékoztatójával.
BÉTA

×
MH

Bejelentkezés MH ID szolgáltatáson keresztül!


MH ID regisztráció

Figyelem

Az MH ID szolgáltatás jelenleg belső tesztelés alatt van.
A felhasználók tervezetten 2019 első negyedévétől vehetik igénybe.
Jegyezz meg!
1

Az íj népe – nomád eleink

Honfoglalás kori magyar előkelő
Egy harcos kora gyermekkorától gyakorlatozott egyre erősebb fegyverekkel, míg végül halálosan pontos lövést tudott leadni mozgó lováról egy szintén mozgó célra. Bár a pontos lövés, melyet kb. 50-70 m-ig lehet leadni egy ember körvonalára, életmentő lehet a csata forgatagában, kevésbé volt fontos, mint azok az összehangolt nyílzáporok, melyet 180-220 m körüli távolságról zúdítottak az ellenség harcalakzatára.

A népvándorláskori keletről érkező lovashadseregek elképesztő gyorsasággal nyomultak nyugatra, és kíméletlen hatékonysággal aratták győzelmeiket európai ellenfeleiken.
Honfoglaló és kalandozó őseink e félelmetes áradat részei voltak, és bámulatos sikereik okait fegyverzetük és az általa lehetővé tett és alkalmazott taktikában kell keresni. A honfoglalók módszeresen meghódították a Kárpát-medencét, majd gyakorlatilag egész Nyugat-Európát elérő rabló és felderítő hadjáratokat vezettek, melyek gyorsasága meglepte, könyörtelensége megrémítette, és sikeressége kétségbeesésbe hajszolta a megtámadottakat.
A nomád hadviselés alapja, így a korabeli magyaroké is – egy kis túlzással – az íj és a ló volt.
Minden felszerelés és eszköz a távolsági harc sikerét szolgálta. Mai becslések szerint a kalandozók menetsebessége 12-25 km/nap között ingadozott, málhától, fogatoktól és a tereptől függően. A harcoló csapat sebességét 30-40 km/nap, a felderítőkét ennél jóval magasabbra, akár 70-100 km/nap-ra tehetjük. A vonuló sereg egy széles sávban igyekezett elpusztítani és elrabolni mindent. Az akkori és a mai köztudat is valamiféle vad, barbár hordának látja ezeket a katonákat, pedig semmi nem áll távolabb az igazságtól! A nomád hadviselés alapja a jól szervezettség és a csata közbeni vakfegyelem volt.
A nemzeti emlékezet is jobbára csak a 955-ös augsburgi, és a bizánciaktól elszenvedett 970-es arcadiopoliszi vereséget tartja számon, melyek a lezárását is jelentették a kalandozásoknak. Ugyanakkor a nomád magyarok katonai teljesítménye egészen elképesztő! 896-tól 970-ig 47 ismert hadjáratot vezettek, ezeknek a döntő többsége több ezer kilométer megtételét jelentette ellenséges területen. Ezekből csak nyolc végződött kudarccal és ebből csak a fent említett kettő értékelhető igazi vereségnek, és ez 80% feletti sikert jelent!
A fentiek miatt a magyar lovasíjász alakja hadtörténelmünk egyik legdicsőbb korszakát idézi, azt a kort, mikor Európa jogosan rettegett a magyarok nyilaitól.

Hátrafelé nyilazó magyar harcos
A lesvetésnél a színleg megfutók egy terepfedezetbe rejtőző zöm elé csalták az ellenfeleiket, ahol a zömtől megsemmisítő erejű nyílfelhő várta az üldözőket. A „menekülők” után nyomuló nehézlovasság zárt alakzata a lovak különböző teljesítőképessége és a harcosok buzgósága miatt hamar felbomlott, és a könnyedén mozgó íjászok az elől lovaglókat egyenként lövöldözték le. Ebben a helyzetben az íjásznak elég volt csak a lándzsa és a kard hatótávolságán kívül maradnia, s nyergében megfordulva a mára már legendává vált hátrafelé lövést alkalmazva pár méterről végzett nehézfegyverzetű ellenfelével, vagy annak lovával.

Kalandozó harcos lovai hadjárathoz felszerelve
A gyorsan mozgó hadviselés alapja, a magyarok lóállománya nem volt egységes, de túlnyomó többségben melegvérű, kis lovakat használtak, melyek marmagassága 128 és 144 cm között volt. Ezek a lovak sík és hegyvidéken egyaránt megállták a helyüket, és óriási mennyiségben tenyészették őket. Hadi célokra méneket használtak, kancákon inkább a nők lovagoltak. Egy hadjáratban egy harcosra valószínűleg 2-3 ló is jutott, hiszen a menetsebességet is tartani kellett és mind a zsákmányhoz, mind a fegyverek szállításához szükség volt a sok lóra.

Felderítők jelentése csata előtt
A lovasnomád hadseregek sikerének egyik záloga volt az alapos felderítés majd egy végrehajtható haditerv készítése. A mongol párhuzamok alapján tudjuk, hogy a nomádoknál rendkívül szigorú hierarchia, fegyelem és jól szervezettség volt a hadseregszervezés és működtetés alapja és nem lehetett ez másképp honfoglaló és kalandozó eleinknél sem.

Tetszik az oldal? Mondd el másoknak is!

KAPCSOLAT

Maradt még kérdésed? Vagy csak megosztanád velünk gondolataidat, ötleteidet? Keress minket!




További elérhetőségek és ügyfélfogadás

A jelenlegi tartózkodási helyed alapján jelenítettük meg a hozzád legközelebbi Toborzó Irodánkat, de a címre kattintva válogathatsz a többi közül is.

Írj üzenetet a kiválasztott Toborzó Irodánknak, ahonnan kollégáink
3 munkanapon belül felveszik veled a kapcsolatot!