A nagypapám sportolóként rengeteg lehetőséget kapott edzésre és versenyzésre a honvédség keretein belül, s miután letöltötte az idejét, marasztalták, hogy legyen sporttiszt a seregben. Nemet mondott az ajánlatra, és ezt azóta is bánja. Később láttam különböző katonai bemutatókat, és honvédségi táborokba is jártam, végül pedig elköteleztem magam a katonai hivatás mellett.

Egyszer találkoztam egy volt általános iskolai osztálytársammal, aki mesélte, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanul, mégpedig a biztonság- és védelempolitikai szakon. Kérdezősködtem a különböző feltételekről, hogy milyen szakokon tanulhat esetleg egy lány, és végül úgy döntöttem: ideje váltanom. Beadtam a jelentkezésemet, felvettek a katonai vezetői szakra, majd a második év végén a harckocsizó szakirányt választottam. Kezdő tisztként rögtön a sűrűjébe dobtak – és ez nekem nagyon tetszik!

Az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred vezénylő zászlósa. Fürdök” a beosztásomban, ennél jobb dolog nem történhetett volna velem. A különleges rendeltetésű ezred a „88-asból” és a „34-esből” alakult meg, mindkét zászlóaljnál éveket töltöttem el különböző beosztásokban, mindenkit ismerek, és engem is ismer mindenki. Sokakkal szolgáltunk együtt itthon és missziókban, ez egy nagyon jó csapat.