Weboldalunkon sütiket („cookies”) használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek!

Megértettem Tudj meg többet


Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozás gombra való kattintással egyetértek a Magyar Honvédség Hírlevélszolgáltatással kapcsolatos adatkezelési tájékoztatójával.
BÉTA

×
MH

Bejelentkezés MH ID szolgáltatáson keresztül!


MH ID regisztráció

Figyelem

Az MH ID szolgáltatás jelenleg belső tesztelés alatt van.
A felhasználók tervezetten 2019 harmadik negyedévétől vehetik igénybe.
Jegyezz meg!
1

Az íj népe – nomád eleink

Honfoglalás kori magyar előkelő
Egy harcos kora gyermekkorától gyakorlatozott egyre erősebb fegyverekkel, míg végül halálosan pontos lövést tudott leadni mozgó lováról egy szintén mozgó célra. Bár a pontos lövés, melyet kb. 50-70 m-ig lehet leadni egy ember körvonalára, életmentő lehet a csata forgatagában, kevésbé volt fontos, mint azok az összehangolt nyílzáporok, melyet 180-220 m körüli távolságról zúdítottak az ellenség harcalakzatára.

A népvándorláskori keletről érkező lovashadseregek elképesztő gyorsasággal nyomultak nyugatra, és kíméletlen hatékonysággal aratták győzelmeiket európai ellenfeleiken.
Honfoglaló és kalandozó őseink e félelmetes áradat részei voltak, és bámulatos sikereik okait fegyverzetük és az általa lehetővé tett és alkalmazott taktikában kell keresni. A honfoglalók módszeresen meghódították a Kárpát-medencét, majd gyakorlatilag egész Nyugat-Európát elérő rabló és felderítő hadjáratokat vezettek, melyek gyorsasága meglepte, könyörtelensége megrémítette, és sikeressége kétségbeesésbe hajszolta a megtámadottakat.
A nomád hadviselés alapja, így a korabeli magyaroké is – egy kis túlzással – az íj és a ló volt.
Minden felszerelés és eszköz a távolsági harc sikerét szolgálta. Mai becslések szerint a kalandozók menetsebessége 12-25 km/nap között ingadozott, málhától, fogatoktól és a tereptől függően. A harcoló csapat sebességét 30-40 km/nap, a felderítőkét ennél jóval magasabbra, akár 70-100 km/nap-ra tehetjük. A vonuló sereg egy széles sávban igyekezett elpusztítani és elrabolni mindent. Az akkori és a mai köztudat is valamiféle vad, barbár hordának látja ezeket a katonákat, pedig semmi nem áll távolabb az igazságtól! A nomád hadviselés alapja a jól szervezettség és a csata közbeni vakfegyelem volt.
A nemzeti emlékezet is jobbára csak a 955-ös augsburgi, és a bizánciaktól elszenvedett 970-es arcadiopoliszi vereséget tartja számon, melyek a lezárását is jelentették a kalandozásoknak. Ugyanakkor a nomád magyarok katonai teljesítménye egészen elképesztő! 896-tól 970-ig 47 ismert hadjáratot vezettek, ezeknek a döntő többsége több ezer kilométer megtételét jelentette ellenséges területen. Ezekből csak nyolc végződött kudarccal és ebből csak a fent említett kettő értékelhető igazi vereségnek, és ez 80% feletti sikert jelent!
A fentiek miatt a magyar lovasíjász alakja hadtörténelmünk egyik legdicsőbb korszakát idézi, azt a kort, mikor Európa jogosan rettegett a magyarok nyilaitól.

Hátrafelé nyilazó magyar harcos
A lesvetésnél a színleg megfutók egy terepfedezetbe rejtőző zöm elé csalták az ellenfeleiket, ahol a zömtől megsemmisítő erejű nyílfelhő várta az üldözőket. A „menekülők” után nyomuló nehézlovasság zárt alakzata a lovak különböző teljesítőképessége és a harcosok buzgósága miatt hamar felbomlott, és a könnyedén mozgó íjászok az elől lovaglókat egyenként lövöldözték le. Ebben a helyzetben az íjásznak elég volt csak a lándzsa és a kard hatótávolságán kívül maradnia, s nyergében megfordulva a mára már legendává vált hátrafelé lövést alkalmazva pár méterről végzett nehézfegyverzetű ellenfelével, vagy annak lovával.

Kalandozó harcos lovai hadjárathoz felszerelve
A gyorsan mozgó hadviselés alapja, a magyarok lóállománya nem volt egységes, de túlnyomó többségben melegvérű, kis lovakat használtak, melyek marmagassága 128 és 144 cm között volt. Ezek a lovak sík és hegyvidéken egyaránt megállták a helyüket, és óriási mennyiségben tenyészették őket. Hadi célokra méneket használtak, kancákon inkább a nők lovagoltak. Egy hadjáratban egy harcosra valószínűleg 2-3 ló is jutott, hiszen a menetsebességet is tartani kellett és mind a zsákmányhoz, mind a fegyverek szállításához szükség volt a sok lóra.

Felderítők jelentése csata előtt
A lovasnomád hadseregek sikerének egyik záloga volt az alapos felderítés majd egy végrehajtható haditerv készítése. A mongol párhuzamok alapján tudjuk, hogy a nomádoknál rendkívül szigorú hierarchia, fegyelem és jól szervezettség volt a hadseregszervezés és működtetés alapja és nem lehetett ez másképp honfoglaló és kalandozó eleinknél sem.

Tetszik az oldal? Mondd el másoknak is!




További elérhetőségek és ügyfélfogadás

A jelenlegi tartózkodási helyed alapján jelenítettük meg a hozzád legközelebbi Toborzó Irodánkat, de a címre kattintva válogathatsz a többi közül is.

KAPCSOLAT

Maradt még kérdésed? Vagy csak megosztanád velünk gondolataidat, ötleteidet? Keress minket!

Írj üzenetet Nekünk! A kiválasztott tárgynak megfelelően továbbitjuk leveledet az illetékes Bajtársainkhoz, akik
3 munkanapon belül felveszik veled a kapcsolatot!